Elég lassan telt el a tegnapi nap, a ma délelőtt pedig egy örökkévalóságnak tűnt! Azt hittem soha nem lesz 11 óra... Nem is bírtam addig várni, már hamarabb tárcsáztam. A szívem majd' kiugrott a helyéről! 4-ből 3 kis Csodánk maradt! Mérhetetlen boldoggá tettek!!! Őszinte csodálattal vagyok irántuk, hogy 3 napja egy petri-csészében élnek és küzdenek az életben maradásért!
Mehetünk holnap értük 1/2 9 - 9 körül.
F.-el megbeszéltük, ha lehetséges kérjük mindegyiküket a pocakomba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése