17-én, szerdán reggel kellett becuccolnom a kórházba. Volt aznap hashajtás, beöntés, hüvelymosás... A jó a rosszban, hogy mivel az osztályvezető főorvos betege voltam, 2 személyes szobám volt fürdőszobával,tévével, de egyedül voltam. Így nem kellett mások bajával foglalkoznom. (Mondjuk a betegfelvétel alatt mély nyomot hagyott bennem egy nő, aki abortuszra jelentkezett és fültanúja voltam: előző este behozta a mentő, mert bevérzett, saját felelősségére még aznap hazament, most viszont újból visszakerült, de nem kívánja megtartani a babát! A dokim hallottam, hogy kiabaál vele, kiszámláztatja neki a mentőszállítás költségeit. Igazán szembesítettem volna magammal a nőszemélyt!)
Másnap hajnalban ismét túl kellett esni a kellemetlen "mosási" procedúrákon. 9 előtt toltak be a műtőbe, a következő időpont, amikor rápillantottam az órára 11 volt. Elvégezte a doki a lapart, a hysterot és az ovárium drillinget is, ami elmondása szerint eltartott egy darabig. Viszont jó hír volt, hogy minden rendben, átjárhatóak a petevezetékeim, a méhemen sem látható semmi elváltozás.
Délután, amikor jött be F. és én még a megfigyelőben voltam, láttam arcán a kétségbeesést. Mondjuk akkor úgy is éreztem magam. Katétert kaptam + a hasam aljából is ment egy cső, amin keresztül szivárgott ki a váladék. Amíg ott tartózkodott felkelhettem és visszaballaghattam a csöveimmel együtt a szobámba. Jó volt minden, amíg bent volt, tőle nem volt nehéz kérnem. Miután elment, megtapasztaltam azt, milyen amikor az ember ki van szolgáltatva. Alig-alig bírtam mocorogni, mindenhez segítség kellett (a telefontöltőm a táskámban volt, ami az ágy alatt; a tévét nem tudtam volna kikapcsolni, mert távirányító nem volt, így idő előtt megkértem a nővért, hogy lője le; behozták a vacsit, amit az asztalra tettek, az ágytól kb. 2 m-re, nem bírtam felállni...) . Nagyon rossz volt! Másnap reggel segítettek kimenni fürdeni, aztán jött a doki és kiszedte a csöveket. Állítólag azért nem szedték ki előző este, mert utoljára úgy járt a betege, hogy összesett a fürdőszobában. Mondjuk annyira nem bántam, mert minden mozdulat fájt, úh. örültem, hogy nem kell kiballagnom 2 óránként pisilni. Alig vártam, hogy elteljen az éjszaka...
Szombaton lejárt a mandátumom. Mivel hosszú hétvége volt, így nem maradtam itthon tp.-en, mert 24-e szerda volt csak az első munkanap. A varratszedésre is aznap került sor.
Ezután ismét a doki tanácsát vártam, merre tovább?! Kérdezte, hogy melyik meddőségibe kívánunk menni? Pécsre vagy Szegedre? Pécset választottuk. Amint hazaértem, kértem is időpontot. November végére tudtak leghamarabb adni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése