Szabad út a lombikhoz

Megjártam a meddőségit szerdán, mehetünk lombikra, szerencsére nem kell több inszeminációt végigcsinálni. Pont a 21. cn-on voltam, így azt mindjárt le is tudtam vetetni. Mondjuk nem tudom mennyire volt értelme, mert a hőm alapján a 18. c.nap volt peteérésem...Hátra van még a 3. napi + még mindkettőnknek HIV teszt, Hepatitis B, Hepatitis C ellenanyagszűrés, vérbaj. Júniusban kezdhetnénk, de csak július lesz belőle.

Túl az inszeminációkon...

A legjobb időpontot választottam a tesztelés napjának, április 1-ét. Ez most éppen Húsvét hétfőre esett. Ez volt a 13. dpo. Nem tartottam korainak, egy 10-es érzékenységűnek már mutatnia kellett volna, ha baba lett volna. Természetesen a csík nem duplázódott. Szép is lett volna... Aznap már abbahagytam az utrot, csütörtökön meg is jött. Egyből hívtam a meddőségit, hogy hamar, gyorsan kérjek időpontot konzultációra és minél előbb elkezdhessük a lombikot. Már csak 2 szabad időpont volt áprilisra. A korábbi pont 11-én, amikor nekem kötelező munkahelyi elfoglaltságon kellett részt vennem, így ezt passzolnom kellett. A másik 24-e volt, ekkorra beírtak. Először bosszankodtam, de aztán utánaolvastam, hogy az utolsó inszemes szuri és az első lombikos szuri között minimum 90 napnak kell eltelnie, úh. ha júniusban kezdhettünk is volna, akkor sem fogunk, mert 10 nap kiesik a nyaralás miatt. Marad (talán) a július, vagy az augusztus..

2013. március - 3. inszemináció

Úgy voltam vele, hogy teljes "megtisztulással" szeretnék belekezdeni az újabb "inszembe", ezért előtte végigcsináltam a dr. Steinberg-féle tisztítókúrát. 5 féle biolevet kellett inni, meghatározott sorrendben (búzafűlé, zöldséglé, ananászlé, céklalé, sárgarépalé). Az ízük borzalmas volt, én legalábbis nem rajongok az ilyen fajta itókákért. Napi 5x-re kellett elosztani és mindegyik mellé 1 szelet rozskenyeret enni + legalább 2 lityi víz. Bár súlyváltozásban nem nagyon látszódott meg, nem bántam meg, de talán ismételni nem fogok. Nagyon kemény volt, pedig úgy voltam vele, hogy az az 5 nap nem olyan sok és a cél érdekében mindent megteszek, megtisztulva várom a kisbabánk beköltözését a pocakomba.

Ilyen előzmények után vágtunk bele a harmadikba... Ezt már elég nehezen viseltem. Fájt minden tűszúrás, veszekedtem a F.-el, hogy miért így adja be, eddig semmi baj nem volt, biztos direkt csinálja, próbálja másként, lassabban, gyorsabban... Semmi nem volt jó! Utána rendszerint vagy 1, 5 órán keresztül zokogtam, elegem volt mindenből. Útáltam az egész világot! 1-1 domináns tüszőm lett. A katonák eredménye számra ugyanolyan lett, a motilitás viszont már csak 50% volt. Az asszisztensnő a dolog végeztével a papír átadásakor megjegyezte, ha sikertelen lesz, akkor konzultáljak a dokival, hogyan tovább. Nem maradtam itthon tp.-en, mentem dolgozni. Az eltelt hónapokhoz képest meglepően nyugodt voltam Talán ezt nevezik az esélytelenek nyugalmának!? Nem tesztelgettem agyba-főbe. Figyeltem a testemre, ha eszembe jutott, de nem minden pillanatban.

2013. február - pihis hónap

Február 08-án megjött. Ezt a ciklust ki kellett hagynunk, mert a 2 egymást követő inszem megvolt.
Bevásároltam ovutesztből, folytattam a hőmérőzést szorgalmasan, hátha kegyes lesz a Jó Isten és megkímél minket további kellemetlen beavatkozásoktól. Időközben elküldtem az endós dokimnak a friss vv-i eredményeket. A prolaktinszint egy kicsit emelkedett volt, erre írt ki napi 1/2 szem Bromocriptint, mert azt írta, hogy a magasabb prolaktin nem kedvez a tervezett teherbeesésnek.
Na, gondoltam rendben van, gyorsan-gyorsan elkezdtem szedni, mert úgy gondoltam, csak ez miatt nem sikerült a beavatkozás és a következőre már beáll normál szintre és én már terhes leszek.
Pont jókor akcióztunk, előtte is, utána is és nagyon bizakodtam, hogy sikerült. Nagyon rövid, csupán 25 napos ciklusom volt peteéréssel. Gondolom az előző hónapok stimus hatására rövidült le ennyire, mert nekem mindig 32-33 napos ciklusom szokott lenni. Néztem a dolog jó oldalát: legalább hamarabb kezdhetünk! :)

2013. január - 2. inszemináció

Az első konzultáción mondta a doki, hogy 2 beavatkozást lehet 2 egymást követő ciklusban végezni. Nem akartam az időt vesztegetni, mindjárt telefonáltam, miután az utro abbahagyása után 2-3 nappal megjött, hogy szeretnénk egyből belevágni a másodikba.

Rövid konzi keretében megkaptam a recepteket és a ciklus 3. napjától u.úgy zajlott minden, mint decemberben. A 12. cn., ami ekkor péntekre esett UH volt. Mindkét petefészkemben 2-2 22 mm-es tüsző volt. A repesztőt szombaton kellett beadnom. Szorgalmasan vezettem a hőmet, utólag értékelve szerintem szombaton megeshetett a tüszőrepedés, még a repesztő beadása előtt.

21-én, hétfőn mentünk a 2. inszemre. F. eredménye katasztrofális lett, 10M/ml, 60%-os motilitással. 1/5-e lett az előzőnek! A doki próbált bíztatni, hogy hát elég 1 is! Ott bőgtem a vizsgálóasztalon... Ezután itthonmaradtam tp.-en a héten, hátha tényleg csak a pihenés hiányzott előző alkalommal is! Bizakodtam, de nagyon nem reménykedtem... Idő előtt elkezdtem "jóstesztelni" is, végig full nega volt. A 12. és 14. dpon 10-es teszt is negatív lett, úh. abbahagytam ismét az utrot.

2012. december - 1. inszemináció

7-én megjött, juppijéé, kezdődik! Clostylbegyt tablettát kellett szednem a ciklus 3. napjától 5 napon át, majd az 5. naptól 2 naponta Menopur injekciót kellett szúratni 5 alkalommal. Képtelen voltam megbökni magam, hol F., hol a bevatott 2 munkatársam közül valamelyik végezte el ezt helyettem.
A 12. cn. kellett mennem uh-ra, 1 domináns tüszőm volt, meg 2 kisebb. Aznap este be kellett adni a tüszőrepesztőt és 20-án csütörtökön mentünk életünk első reprodukciós beavatkozására. F. eredménye nagyon szuper lett, normál tartományban volt 50M/ml. Aznap elmentünk mozizni, csavarogni, fel voltunk dobva.
Másnap még munkanap volt, bementem dolgozni is.  Az ünnepek alatt igen sokat talpaltam, ugyanúgy éltem, ahogy máskor, azt kivéve, hogy nem emeltem mázsás súlyokat. Figyeltem a testem apró jelzéseit, ha volt, akkor az aggasztott, ha nem, akkor az!
Szilveszter napján a 11. dpo-n ellőttem életem talán 2. terhességi tesztjét. Természetesen negatív lett, de a fórumos lányok bíztattak, hogy még túl korán volt. Nem mertem éjfélkor 1 pohár pezsgőnél többet inni, mert attól tartottam, hogy hátha terhes vagyok és azzal nem biztos, hogy jót teszek, ha többet iszok.
Január 2-án munkába menetel előtt ismét teszteltem - addigra már annyira kiokosodtam, hogy megtanultam, h. 2 naponta duplázódik a hcg. Ugyancsak negatív lett, ekkor már gondoltam, hogy ez nem fog változni, mert 10-es érzékenységűvel csináltam és az elég érzékeny.

2012. november - 1. konzultáció a meddőségiben

Kicsit tartottam attól, vajon milyen körülmények fogadnak egy sztk-s meddőségi központban. Kellemesen csalódtam: barátságos légkör, kényelmes bőrkanapék, hatalmas akvárium úszkáló halakkal, szimpatikus recepciósok...
Nem tartott túl sokáig az első konzultáció. Mivel minden szükséges orvosi vizsgálat, vv. a kezünkben volt már, így receptekkel felszerelkezve jöttünk el és következő ciklusban már inszeminációra készültünk. A doki szerint nincs értelme sima uh-os cikluskövetésnek, mert ahhoz már túl régóta próbálkozunk. Mit bántam én, örültem, hogy decemberben már nyilván terhes lehetek. Alig vártam, hogy megjöjjön decemberben és kezdhessünk.

Az év végére, a sok megpróbáltatás után már teljes egészében azt éreztem, hogy igen, én most már teljes egészében vágyódok egy baba után...

2012. október - lapar - és hysteroscopia

17-én, szerdán reggel kellett becuccolnom a kórházba. Volt aznap hashajtás, beöntés, hüvelymosás... A jó a rosszban, hogy mivel az osztályvezető főorvos betege voltam, 2 személyes szobám volt fürdőszobával,tévével, de egyedül voltam. Így nem kellett mások bajával foglalkoznom. (Mondjuk a betegfelvétel alatt mély nyomot hagyott bennem egy nő, aki abortuszra jelentkezett és fültanúja voltam: előző este behozta a mentő, mert bevérzett, saját felelősségére még aznap hazament, most viszont újból visszakerült, de nem kívánja megtartani a babát! A dokim hallottam, hogy kiabaál vele, kiszámláztatja neki a mentőszállítás költségeit. Igazán szembesítettem volna magammal a nőszemélyt!)
Másnap hajnalban ismét túl kellett esni a kellemetlen "mosási" procedúrákon. 9 előtt toltak be a műtőbe, a következő időpont, amikor rápillantottam az órára 11 volt. Elvégezte a doki a lapart, a hysterot és az ovárium drillinget is, ami elmondása szerint eltartott egy darabig. Viszont jó hír volt, hogy minden rendben, átjárhatóak a petevezetékeim, a méhemen sem látható semmi elváltozás.
Délután, amikor jött be F. és én még a megfigyelőben voltam, láttam arcán a kétségbeesést. Mondjuk akkor úgy is éreztem magam. Katétert kaptam + a hasam aljából is ment egy cső, amin keresztül szivárgott ki a váladék. Amíg ott tartózkodott felkelhettem és visszaballaghattam a csöveimmel együtt a szobámba. Jó volt minden, amíg bent volt, tőle nem volt nehéz kérnem. Miután elment, megtapasztaltam azt, milyen amikor az ember ki van szolgáltatva. Alig-alig bírtam mocorogni, mindenhez segítség kellett (a telefontöltőm a táskámban volt, ami az ágy alatt; a tévét nem tudtam volna kikapcsolni, mert távirányító nem volt, így idő előtt megkértem a nővért, hogy lője le; behozták a vacsit, amit az asztalra tettek, az ágytól kb. 2 m-re, nem bírtam felállni...) . Nagyon rossz volt! Másnap reggel segítettek kimenni fürdeni, aztán jött a doki és kiszedte a csöveket. Állítólag azért nem szedték ki előző este, mert utoljára úgy járt a betege, hogy összesett a fürdőszobában. Mondjuk annyira nem bántam, mert minden mozdulat fájt, úh. örültem, hogy nem kell kiballagnom 2 óránként pisilni. Alig vártam, hogy elteljen az éjszaka...
Szombaton lejárt a mandátumom. Mivel hosszú hétvége volt, így nem maradtam itthon tp.-en, mert 24-e szerda volt csak az első munkanap. A varratszedésre is aznap került sor.
Ezután ismét a doki tanácsát vártam, merre tovább?! Kérdezte, hogy melyik meddőségibe kívánunk menni? Pécsre vagy Szegedre? Pécset választottuk. Amint hazaértem, kértem is időpontot. November végére tudtak leghamarabb adni.

2012. márc.-szept.

Ezek a hónapok szinte ugyanarról szóltak. A nőgyógyászom a párom eredménye után adott andrológiára beutalót. Szegedre jártunk 3 hetente. Kiderült, hogy krónikus prosztatagyulladása van, amit antibiotikumos kezeléssel próbáltak kezelni. Ezt a 3 heti látogatást szó szerint kell venni: a leadott minta eredményének kiértékelésére ennyit kellett várni, aztán amikor mentünk kaptunk újabb receptet, ált. 3 hétre valót, majd kezdődött minden elölről. Az idő pedig csak telt. Hiába hívtam fel a nőgyógyit és mondtam neki, hogy esetleg addig nem kezdődhet-e meg az én kivizsgálásom is? Azt mondta várjuk meg, ennek a végét, mert ettől függ hogyan tovább. Szeptemberben végre megkaptuk az andrológustól a spermiogram eredményét, kitenyészett a baktérium. Ő spontán próblkozást javasolt első körben (általában 12-17-20M/ml volt a spermiumszám), majd inszeminációt. Én tudtam, hogy nem szeretnék tovább várni és az eredménnyel visszamentem a nődokihoz. Ő első körben hyster- és laparoscopiát javasolt a következő ciklus elején.

2012. január-február

Januárban hívtam a dokit, hogy emlékeztessem miben maradtunk. Nagyon készséges volt, megkérte gyorsított eljárásban az urológiára az időpontot, bár így is február lett belőle. Én minden izgatottság nélkül biztos voltam benne, hogy az uram eredménye jó lesz.
A vizsgálat napján a mintaadás után 1, 5 órával kihozta a "kedves" doktornő a folyosóra az eredményt, majd megkérdezte, mielőtt még egy pillantást vethettünk volna a papírra, hogy "És akkor most hogyan tovább?". Mondom, "Megyünk vissza a doktor úrhoz!". Aztán miután ott hagyott bennünket, néztük meg az ambuláns lapot, amin ez a diagnózis szerepelt: "Férfi meddőség". Én ott, konkrétan sokkot kaptam! Képtelen voltam értelmes, bíztató mondatot kinyögni a férjem számára. Ültünk az autóban némán, szótlanul. Mindez február 14-én, Valentin napon történt. Nem tudom, hogy dolgoztam végig a következő napokat, csak lézengtem és a teljes kétségbeesés lett úrrá rajtam. Úgy éreztem, nem ezt érdemeljük! Miért pont mi? Amikor gyerekkori szerelemből lett házasság, elképzelni sem tudjuk egymás nélkül az életet, miért vagyunk így büntetve???

2011.

Az év végi szokásos nőgyógyászati rákszűrésen (ezt fontosnak tartom évente megismételtetni, mert Anyumnak 23 évesen méhnyakrákja volt), megemlítettem a dokimnak, hogy bár én pcos vagyok, de 1, 5 éve kezelve van, szeretnénk babát, de nem sikerül a teherbeesés. Mondtam, ha negatív lesz a rákszűrés, akkor javasoljon további lépéseket. Pár hétre rá, meg is kaptam emailben az eredményt, minden rendben. Visszamentem, ő javasolta, hogy a férj vizsgálata olcsóbb, fájdalommentesebb, gyorsabb, azzal kellene kezdeni. Kifogás nem volt az uram részéről sem. Eddigre már december volt, annyiban maradtunk, hogy januárban felhívom és megbeszéli az urológiával, hogy mikor mehetünk. Aztán onnantól kezdődött a kálváriánk...